Pávó Gyula keresztútja az egykori budapesti Domonkos templom (Domi) gitáros énekkarának előadásában, a szerző gondolataival.
A felvétel 1991 -ben készült.
(a képek melletti lejátszóra kattintva meghallgathatók az egyes állomások, illetve a képek -rájuk kattintva- nagyobb méretben is megtekinthetők)
Jézust halálra ítélik
Minden
azon múlik, hogy te minek ítéled az Isten szavát: jámbor
intelemnek, erkölcsi prédikációnak, vagy személyesen neked szóló
tanításnak; ami életednek értelmet, a problémáidra megoldást
ad. Azon múlik minden, hogy minek ítéled az életed történéseit:
véletlennek, egy haragvó Isten büntetésének, vagy egy
érthetetlen szeretet megnyilvánulásnak. De vigyázz, ha ítélsz,
magad fölött is ítélsz.
Félünk
a vállalástól. A vállalás munkával, áldozattal jár.
Állítólagos függetlenségünk és szabadságunk föladásával.
A legérdekesebb mégis az, hogy Jézus már születésünk előtt
vállalt minket. Úgy ahogy vagyunk: betegen, bűnösen. Ahogy Szent
Pál mondja: "Krisztus ugyanis a meghatározott időben meghalt
a gonoszokért." -Hát ezért tudunk mi jobbá válni. De
Krisztus vállalása, csak a mi vállalásunk útján ér el minket.
A
kereszténység -legalábbis ezen a földön- nem az öröm örökös
állapota. Vannak, sőt lesznek is betegségeink, bűneink. De már
nem ölel át a bűn. A lelkünket már nem teperi le a betegség. Az
életünk vezére már Krisztus; mert mindenben hasonlóvá lett
hozzánk a bűnt kivéve.
A
szabadságunk abban áll, hogy képesek vagyunk "Igent"-t
mondani az Isten hívására. Képesek vagyunk az igenre, és ki is
tudunk tartani benne. És ebben Mária a példaképünk.
Bizony,
ha ott lettem volna, én mégiscsak szívesebben vittem volna! Ott
lehetsz. Viheted. Átveheted Krisztus keresztjét. A szenvedőben,
betegben, a szegényben ott van Jézus. Azokban, akiket Jézus a
legkisebbnek nevez.
A
világ rengeteg hívással áll elénk. Betegségek, szenvedés,
élvezés... és mégsem a szenvedőknek van szükségük miránk,
hanem nekünk magunknak van szükségünk a szenvedőkre; mert bennük
találkozhatunk Krisztussal.
A
második elesésben a kettes szám azt jelenti, hogy "újra".
Újra és újra. De nem dédelgetni kell a bűnt, nem siránkozni
fölötte, hanem beismerni, megbánni, odaadni Jézusnak. Hinni és
megköszönni azt, hogy megszabadított.
Izaiás
azt mondja Jézusról, hogy az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Neki, a megsebzettnek kell odaadnunk bűneinket, sebzettségünket. Ő
el tudja venni. Ő meg tud gyógyítani. Ő és csak Ő.
A
hármas szám a teljességet jelöli. Krisztus a teljes elesettséget
vállalta érted. Azért, hogy tudd: ha a legelesettebbnek is érzed
magad, akkor sem vagy egyedül, hanem Vele.
Jézus
meghalt. Az Atya viszi tovább már a művét. Ő támasztja majd
föl. Mária veszi ölébe a testét, mint kisgyermekkorában. Az Ő
"Igen"-je még most is igen. Ketten vannak.